99 nap Facebook nélkül

Sziasztok, olvasóim! 

Igaz, hogy tegnap írtam már egy cikket, "Szeretjük az állatokat... De mi van, ha valaki nem?" címmel, de most olvastam a neten egy érdekes, kipróbálásra érdemes challenge-t, amit úgy gondoltam, megosztok veletek. Természetesen kíváncsi vagyok a véleményetekre, így kommentben írjátok meg nekem, kipróbáljátok-e a megmérettetésen magatokat! :)

                                                                                                                     Puszi: Miles Jayne

A 21. században sajnos elmaradhatatlan része az életünknek az internet. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb ember, főleg a fiatalabbak, és főleg a nyári szünetben, a napjuknak akár az 50%-át is a képernyő nézésével tölthetik. Persze, ebből nem következik egyenesen az, hogy a Facebookon töltik el a szabadidejüket - de valószínűleg játék vagy videónézegetés közben is be vannak jelentkezve a közösségi portálra.

Az ominózus "facebook-támadás"

A Facebooknak nemrég volt egy ún. titkos kísérlete, ami annyit takart, hogy 700 000 véletlenszerűen kiválasztott embernek azt tehettek ki az üzenőfalára, amit akartak. Who knows, ennek mi értelme volt, de biztos. Mindenesetre voltak emberek, akiknek ez nem tetszett, így egy új mozgalmat indítottak...

...Ahol te is kipróbálhatod magad!

Mindig is mondogattad, hogy ha muszáj lenne, simán kibírnád Facebook nélkül? Hogy te nem függesz tőle? Nos, most itt a nagy lehetőség, hogy kipróbáld magad - tétje nincs, ha sikerül, nem nyersz semmit, de mégis, mennyivel jobb lesz a lelkiismereted, ha tudod, hogy nem a Facebookra pazaroltad a szabadidődet. A mozgalom kitalálói szerint az, aki naponta pusztán 17 percet használja a portált, az a 99 nap alatt 28 órát spórolna meg az életéből. De egyébként te is kiszámolhatod a saját szempontjaid szerint.

  

We love animals! But... What if someone's don't?

Ebben az írásban egy olyan témáról szeretnék beszélni nektek, ami számomra különösen nehéz, ugyanis érzékenyen érint. Azok az emberek, akik egyetértenek velem, írják le a véleményüket hozzászólásban, azok meg, akik nem... Nos, felőlem ők is leírhatják, de ők valószínűleg idegbetegek...
A pipáknak, a feliratkozásnak és a kommenteknek különösen örülök! :) Kellemes olvasást!

Nem sokan beszélnek manapság az állatkínzásról, az utóbbi időben a téma iránti érdeklődés is lankadt. Ne kérdezzétek, miért. Mindenesetre én kötelességemnek érzem, hogy beszéljek nektek egy kicsit erről, mert a szerintem elképesztően durva, ami a világban zajlik.

A magukban felhalmozódott negatív érzéseket vetítik ki másokra

Az az ember, vagy emberek, akik gyengéket (legyenek ezek kisgyerekek, nők vagy állatok) bántanak, sokkal gyengébbek, mint a bántalmazottak. Az agresszív, tettlegességet preferáló személyek szinte minden esetben a saját bizonytalanságukat verik le másokon, ami érthető módon nemhogy nem követendő, de nem is egészséges dolog, és orvosi segítséget igényel. 

Az állatkínzóknak, vagyis azoknak az embereknek, akik a védtelen, ártatlan, beszélni-védekezni képtelen állatkákat bántják, különösen könnyű dolguk van, hiszen sajnos az esetek 80%-ában az állatkínzások -és gyilkosságok nem is derülnek ki. Szerintem gigantikus reformokat igényelne az ezen a téren való büntetésvégrehajtás, mert az, hogy egy-egy súlyosabb esetért kapnak az elkövetők 2 évet, szerintem vajmi kevés egy állatka életéért.

Megdöbbentő, hogy képesek erre

Két évvel ezelőtt én egy menhelyen önkénteskedtem, nem tudom, említettem-e már nektek. Ott is voltak csúnya esetek, például egy aprócska kiskutyát a folyóból szedtek ki az arrajáró emberek, úgy hozták be egy menhelyre, vagy egy magyar vizslát, nevezetesen Betty-t egy láncra kötötték, a nyakörv már a húsába vájt, étel és ital nélkül hagyták, ki tudja, mennyi ideig. A súlyos mozgáshiánytól izomsorvadása lett, az egyik mellső lábát le kellett amputálni. Örökké három lábon és egy csíkkal a nyakában fog élni.

Számos undorító eset történt már a nagyvilágban is - hallottam egy olyanról, hogy egy kamasz fiúnak a nagymamája azt mondta, vigye el a kutyát a közeli erdőbe, mert sokat ugat. (? - ez már önmagában is szánalmas és barom indok.) A 16 éves gyerek el is vitte, de a haverjaival úgy gondolták, jobb buli lenne, ha az állatot meg is csonkítanák, így felkötötték egy fára, és a még éli kutyusnak levágták egyes testrészeit, amiket aztán kiszórtak az útra... 

Egyébként olyanról is hallottam már, hogy egy rajongó - lényegtelen, hogy minek a rajongója, megsúgom, egy brit együttesnek - kiírta Twitterre, hogy ha az imádottja nem követi be, eltöri a kiskutyája nyakát. Ez nem történt meg, így a lány tweetelt a halottnak látszó kiskutyáról egy képet. Nagyon remélem, hogy csak aludt.

Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy hogyan lehet szándékosan bántani valakit. Legyen az ember, legyen az állat. De őszintén szólva talán az állatgyilkosságokat még kevésbé értem, mint az emberek megölését. Ne értsetek félre, mindkettő borzasztó, és beteg az ember, aki megteszi, de az embergyilkosságoknak van, amikor oka is van, pl. az áldozat folyamatosan zaklatta az elkövetőt, aki besokallt. De vajon milyen oka lehet bárkinek is egy ártatlan, kerekszemű, szeretetéhes, és szerethető állatot megölni!? 

Az interneten is 

Laikus vagyok ebben a témában, nem ismerem az internetrendőrséget, de nem egyszer láttam a Youtube-on állatkínzós, gyilkolós, kísérletezős videót, aminek volt egy csomó lájkja. Hát, erre nem tudok mit mondani - de valószínűleg el tudjátok képzelni, mit érzek jelen pillanatban. Még jó, hogy nem vacsoráztam még.

Talán tehetünk valamit

Én és a legjobb barátnőm önkénteskedésünk során

Nem sok az esélyünk rá, de... De talán segíthetünk, ha hagyjuk, hogy lássunk. Mondanom sem kell, ha azt látjuk, hogy valaki embertelen (állattalan) körülmények közt tart egy-egy négylábút, azt haladéktalanul jelentsük a rendőrségnek. Valószínűleg tenni fognak valamit.

Akarva-akartalanul is, de mi is lehetünk bizonyos mértékben állatkínzók, ha felelőtlenül tartjuk állatunkat. Néhány jó tanács:

- Minden nap adj az állatnak friss ivóvizet és ételt, különösen a nyári melegben! Ez alapdolog.

- A kutyát minden nap vidd ki sétálni, különösen, ha lakásban van tartva.

- Ha a betegség leghalványabb jelét észreveszed az állaton, pl. letörtség, vidd orvoshoz!

- A fekvőhelyét tartsd tisztán!

- Foglalkozz vele, tanítgasd, hiszen nem egy játékmackóról, hanem egy életről van szó!

BTW, olvastam, hogy ha azt látjuk, hogy ha egy kutya, vagy más állat a nyári melegben be van zárva egy gazdátlan kocsiba (ami kínzás, hiszen tudjuk, mennyire fel tud forrósodni egy kocsi a forróságban), akkor JOGUNK VAN RÁ, hogy betörjük az ablakot és kiszabadítsuk a szerencsétlen négylábút. 

Mire figyelj nyáron?

Indítottam egy közvélemény-kutatást, hogy miről is írjam a következő cikket, de nem kis bánatomra nem érkezett túl sok válasz. A nyertes opció a "Mindegy, csak írj valamiről" volt, de a második legnépszerűbb a nyári bulikról, pörgésről szólt. Gondoltam, kicsit másképp közelítem meg a témát, de szerintem minden 12-18 évesnek érdemes elolvasnia. Jó olvasást és ne felejts el pipálni, kommentelni! :) 

Itt a nyár, a bulik, a pörgés, a szabadság, a meleg, a strand ideje, amikor végre nem kell a nagy melegben az iskolapadban szenvedni, nem kell idegeskedni, mert nincs energiád tanulni, és addig maradhatunk fent, ameddig csak akarunk. Bár már javában benne vagyunk a vakációban, hiszen július közepe van, azért még jócskán akadnak élményekre való kilátások, sőt a legtöbb gólyatábor is a nyár végén lesz.

Nem mindenkinek egy leányálom

A szülőknek persze félig a rémálma a szünidő, hiszen miközben a legtöbb ős dolgozik, a kölök azt tesz, amit akar, és ez az aggódó anyukáknak és apukáknak annyira nem jó érzés, mint a gyerkőcöknek. Ezért (bár nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem ezt mindenki megfogadhatja, aki csak egy kicsit is normális) legalább annyit tegyetek meg, hogy legyetek észnél, figyeljetek egymásra és magatokra, és ne adjatok okot a szülőknek arra, hogy aggódjanak vagy veszekedjenek veletek.

Adok pár tanácsot a nyárra, amit érdemes megfogadni:

·        - Ha még nem múltál el 17 éves, semmiképp se próbálj elmenni fesztiválra, hidd el, anélkül is lesz éppen elég buli a nyáron.

·        - Ne ülj egész nap a gép előtt! Végre itt a nagybetűs SUMMER, a meleg. Igaz, hogy a hőségben kinek van kedve sétálni, de hát erre vannak a vízpartok. Túl drága a belépő a környéken lévő élményfürdőbe? Sebaj! Menjetek el a haverokkal a közeli (biztonságos, nem bányászati célra használt) tóhoz, talán még jobb buli ez, mint az élményfürdő a klóros vízzel, ami szétcsípi a szemedet.

·        

-        - Attól még, hogy nyár van, nem feltétlenül kell meghülyülnöd, így olvass könyvet, nézz utána pár dolognak a Wikin, ami érdekelt, de sosem volt időd utánanézni (csillagászat, szellemek, állatok stb.)

·        - Ha végképp sincs semmi programod, használd fel hasznosan a szabadidődet - menj el az állatmenhelyre önkéntesnek, segíts a takarításban, menj el angoltanfolyamra… Vagy csak tedd azt, amit szeretsz, és még hasznos is.

·        - Mozogj sokat! Bár az némileg a második pont kiegészítése, azért érdemes bővebben kifejteni. Ha akad rajtad pár pluszkiló, azoktól a nyári hőségben könnyedén megszabadíthatod magad, és amúgy is, a mozgás egészséges, boldogsághormont szabadít fel, ráadásul még az idődet is elütöd vele.

·        - Ha szórakozóhelyre mész, mindig nagy társasággal menj, sosem egyedül, és figyeljetek egymásra! Ezt mondani sem kell, ugye?

·        - Ha a barátnőddel kedvetek támad este 11-kor sétálni (mi rendszeresen megtesszük ezt XDD), akkor lehetőleg ne az elhagyatott tópartok, sikátorok legyenek az úticélok, hanem forgalmas helyek, például a városközpont, vagy akár - most ne röhögjetek ki - a Tesco. :D

·        - Érezzétek jól magatokat a nyáron! ;)

Észre sem vesszük, és máris itt lesz újra az iskola. Hiszen, ha reálisan nézzük, már közel a fél nyári szünet elment, pedig csak most kezdődött, igaz!? Használjátok ki, és szerezzetek jó sok új barátot! 

ALARM

Ha nyári munkát vállaltok, figyeljetek arra, hogy ne feketén, papírok és szerződés nélkül, hanem egy diákmunkás cégnél helyezkedjetek el, lehetőség szerint az iskolátokban érdeklődjetek az állásról. Sok esetben átverik a diákokat, és nem is fizetik ki őket, de ez talán a jobbik eset. Vannak állások, amelyek valószínűtlenül sok pénzt kínálnak kevés, vagy gyanúsan könnyű munkáért - ezek valószínűleg szexuális-fotózós munkákat takarnak, és legyen annyi eszetek, hogy nem vállaltok el bármit pénzért! Higgyétek el, nem éri meg. A normális összeg egyébként kb. háromheti, 6 órás munkához nagyjából 45 ezer forint, ami szerintem tök jó.

Nagyjából ennyi tanácsot tudok nektek adni. Lassan sajnos megint itt a suli, és azért azt fogadjátok meg, hogy idén végre jobban fogtok tanulni, még ha tudjátok is, hogy nem igaz. :DD

Azok a mai fiatalok

Helló, kedves olvasóim! Ezen cikkemben egy, a fiatalok és a felnőttek számára is egyaránt népszerű témát fogok boncolgatni egy, a már tőlem megszokott össze-vissza rohangálós stílusban. Egyet szeretnék kérni tőletek: ezúttal kommenteljetek és pipáljatok is, nagyon örülnék neki.
Jó olvasást kívánok! :3

Minden ember fejében megfordult már a gondolat, hogy a mai társadalom nem egészen olyan, mint régen. Ez valóban így van, de ha azt vesszük figyelembe, milyen mértékben változik a technika, akkor azt kell mondjuk, ez érthető. Na de még mielőtt magam ellen beszélnék...

Pártatlanul szólva

Mindenhol csak azt halljuk, hogy ezek a mai fiatalok aztán mennyire szemtelenek, a múltkor is, nem segítették fel a Marika nénit, és hát ott volt az az éjszakai bulizós eset... Igen ám, csakhogy az a baj, hogy a mai világban nem is az a legfőbb baj a fiatalokkal, hogy hajnalig táncolnak és szórakoznak. Én a mai tinitársadalom alapvető problémájának forrásául speciel az internetet és az azon elérhető oldalakat nevezném meg. Természetesen ezzel a cikkel, úgymond, a saját fajtám alá teszek, ugyanis én is egy fiatal lány vagyok. Viszont egyike azoknak, aki rájött, sőt elítéli a legtöbb 21. századi fiatal viselkedését.

Rengeteg, úgynevezett vlogoló van, aki az interneten vezet egy videóblogot, amelynek részeiben elmondja a gondolatait, satöbbi. Nos, én a napokban érdekes videótömegekre bukkantam, amelyekben sok esetben kitaszított fiatalok átkozzák a velük egykorú társaikat. Tehát ez bizonyíték arra, hogy nem minden tini "elvetemült", ahogy a felnőttek mondanák.

Hogy mi is a probléma? Miben gyökerezik, hogyan nyilvánul  meg, lehet-e rajta segíteni?

A probléma itt az, hogy sok mai fiatal többet megenged magának, mint kéne. Sokszor még tiniszemmel nézve is megbotránkoztató, ahogyan viselkednek tanárokkal/társaikkal/idősekkel/családtagjaikkal. A mai világban már az ő felsőbbrendű szemszögükből nézve mindent szabad, amit régen nem. Be lehet szólni a tanárnak, mert ugyebár ma a szülő bejöhet agyonverni az ofőt, ha az esetleg egy könyvvel lekevert egy taslit, és már nyoma sincsen a kukoricába térdeltetős megoldásnak. Ne tartsatok hülyének, de lehet, hogy kár érte.

A másik nagy baj, hogy a mai világban már az egyenes a görbe, gondolok itt arra, hogy a legtöbb 12-20 éves az interneten éli ki a benne felgyülemlett feszültséget, és nem a játszótéren/a futópályán. Egymást ócsárolják a gyerekek a Facebookon, az úgynevezett "tinir*bancok" a melleiket mutogatják az Ask.fm-en, ahol névtelenül oltogatják őket az irigyeik vagy éppen valós utálóik. 

Nyilvánvalóan ennek az elváltozott tinipopulációnak az oka a technika, a TV, satöbbi... Hogyne, na persze. Nem fogok konkrét felelősöket keresni erre az egészre, így csak annyit mondok, hogy a felelős itt a VILÁG. Csupa nagybetűvel. Fejlődünk, bizonyos tekintetekben jó irányba, bizonyosakba rosszba, és a kettő nem csukja ki egymást sajnos. Fejlődünk a technikában, hanyatlunk a tiszteletben és az egyenességben. Sajnos, ez a kettő együtt jár.

Véleményem szerint ezen a dolgon nem hogy változtatni, de még enyhíteni sem tudunk. A tinik meg vannak győződve róla, hogy jó nekik, hogy egymást bánthatják, alázhatják a neten, ami nem egyszer öngyilkossághoz vezetett. Jó nekik, hogy napokat töltenek a számítógép előtt, ahogy az is, hogy fűvel-fával összefekszenek és minden egyes járókelőnek beszólnak, akárcsak a "rajok". 

Talán még nem is olyan rossz a helyzet

Addig jó, amíg vannak normális gyerekek, például az én környezetemben élő fiatalok viszonylag normálisak. Nálunk nem azt nézik ki, aki 14 évesen nem teszi ki a mellét, hanem az ellenkezőjét, ami szerintem klassz (mit klassz, normális) dolog, és szívből remélem, hogy ez a legtöbb emberrel így van. 

Ne próbáld megváltoztatni a világot, ügyködj azon, hogy téged ne lehessen befolyásolni. Élvezd az életet, de inkább hülyüljetek a haverokkal a helyi dombtetőn, mint a kocsmában. Minden rajtad áll - ezt te is tudod.

FELELŐSSÉGTELJES ÉS ÉLMÉNYEKBEN GAZDAG NYARAT NEKTEK! :* ^_^

Addig is nézzetek jó sok Dancsót, mert ő az, aki kulturáltan szórakoztat... I love him. :D

Bullying - mindenhol és mindenkitől

Cikkem a 21. század egyik legégetőbb problémájával, a gyerek (és sokszor felnőtt) bántalmazásokkal, piszkálódásokkal, csúfolódásokkal foglalkozik. Mire számíthatunk, ha már a "legnagyobbak" is űzik ezt az antimenő szokást?

A mai világ teljesen megváltozott a régi időkhöz képest. A fiatalok egy teljesen új társadalmat, értékrendet és szokásokat alakítottak ki, amiben farkastörvények és egyéni érdekek uralkodnak. Klikkek alakultak ki, amik sok esetben már nem is a barátságról, sokkal inkább a kihasználásról és a basáskodásról szólnak.
Valószínűleg mindenkinek ismerős az a helyzet, amikor egy-egy társát vagy éppen őt magát bántalmazzák, úgymond "beoltják" az iskolatársai, vagy akár az utca embere előtt, általában azért, mert az áldozat nem szimpatizált a klikk egy-egy tagjával, vagy akár azzal a "ténnyel", hogy a banda felsőbbrendűbb minden személynél. Van, amikor nem egy egész csoport bánt egy gyereket, de általában egyenrangú veszekedésről ilyen téren szó sincs - a bántalmazók rendszerint túl gerinctelenek ahhoz, hogy egyedül bántsanak valakit.
Az ilyen bántalmazások indoka lehet az, hogy a bántalmazott nem a divatnak megfelelően öltözködik, stréber hajlamú, más, mint a többiek, vagy akár csak unaloműzés a beszólogatók számára. A csipkelődés sokszor durva kimenetelűvé, verekedéssé fajulhat, de lehet szóban is olyan súlyos jellegű, ami a bántalmazottnak örökké nyomot hagy a lelkében.

Nem menő!

Ne feledd: a bullying egyik típusa sem cool, még akkor sem, ha a baráti társaságod viccesnek vagy menőnek tartja, tehát legyél te az, aki azt mondja, hogy nem. A legjobban azzal segítesz, ha kiállsz azok mellett, akiket bántanak, mert egyrészt ezeknek a támadásoknak nem lehet helytálló, igazi oka, másrészt pedig hidd el, hogy a te lelkivilágod is sokkal jobb lesz azután, hogy megvédtél egy ártatlan embert.

A bántalmazó klikk tagjai rendszerint önbizalomhiányos, szorongó egyének, akik csak társaságban mernek "nagyok" lenni, és a gyengéken, illetve azokon, akik egyedül vannak, vezetik le a bennük növekvő bizonytalanságot és kétségbeesést. Jusson tehát ez eszedbe akkor, amikor látsz egy ilyen esetet, és ne legyél rest kiállni a "gyengék" mellett!

Már a legnagyobbak is...

Elkeserítő a tény, hogy sokszor már azok is a bullyinghoz, illetve, esetünkben az úgynevezett cyber bullyinghoz (interneten történő zaklatás, bántás) folyamodnak, akiknek elvileg nem lenne rá okuk, illetve nem vártuk volna tőle. Hogy konkrét esetet említsünk, a napokban lett igen felkapott hír, hogy Selena Gomez durván leoltott egy Belieber-t.

Az eset pontosan úgy történt, hogy az Instagramon egy lány, nevezetesen Lauren Faccio, Gomez és Bieber egy közös képe alá azt kommentelte, hogy Justin túl jó Selenához. Ez nem volt bölcs lépés a lánytól, ugyanis szegény éppen rossz kedvében találta Selenát: amint az énekesnő elolvasta a hozzászólást, Lauren egy képe alá a következőt írta: 

"Szóval Justin túl jó, hogy a barátom legyen? Néztél tükörbe mostanában? Ha ő túl jó ahhoz, hogy a barátom legyen, akkor hozzád meg annyira túl jó, hogy a cipője lehess."

Lauren-nek természetesen nagyon rosszul estek az olvasottak, amit én személy szerint meg is tudok érteni. Rengeteg Selenator szerint a Disney-üdvöske jól tette, hogy a sarkára állt, és megvédte magát, de nekem más a véleményem erről. Hiszen nézzül reálisan a dolgot: egyrészt, Selena egy világsztár, és ez a tény már rögtön más perspektívába helyezi a dolgokat. Mi sem támasztja jobban alá ezt a tényt, hogy, miután az elvakult fanok meglátták, Selenának milyen rosszul esett ez a (valljuk be: a "halálodat kívánom" posztokhoz képest lájtos) beszólás, ők is írogattak Lauren-nek, nem mást, mint halálos fenyegetéseket és iszonyúan bunkó dolgokat. Másrészt, míg Lauren csak azt kritizálta, Selena hogyan bánik Justin-nal (egyébként szerintem borsó meg a héja, na mindegy), addig Gomez rászállt Lauren külsejére, alaptalanul, mellesleg, mert Lauren egy szép lány. 
Sok ember szerint ez Bieber hibája, mivelhogy volt olyan eset régebben, hogy Justin egy testesebb Beliebernek beszólt a strandon, hogy milyen kövér (!!!), és hogy ebből egyenesen következik, hogy a fiú megrontotta Gomez kisasszonyt.
Mindenesetre szerintem egy huszonéves nőnek kéne lennie annyi eszének, hogy milliónyi rajongóval a háta mögött nem ír ilyet egy védtelen lánynak. Hiszen akár össze is verhetik az utcán. 

Egy szónak is száz a vége...

Ebből a példából csak azt akartam kihozni, hogy a bántalmazásnál csak az internetes csúfolódás a cikibb, főleg, ha az ember szupersztár. Ne tegyétek! Védjétek meg a védteleneket!

Csípős kritikák

Sziasztok! :) Ismét új cikkel jelentkezem, de ez nem olyan, mint az első. Ez inkább üzenet az olvasóimnak. Kérlek, olvassátok el, és hagyjatok nyomot magatok után! Ez minden író számára sokat jelent. Ha már rászántad azt az öt percet, amíg átfutottad, az az egy már nem jelent semmit, amíg pipálsz és kommentelsz, nem igaz? :)

Mivel a mai világban egyre több fiatalnak (és idősebb embernek is) van blogja vagy személyes oldala, egyre inkább megnövekedett az igény a kritikákra is. Tőlem is sokan kértek már kritikát - igaz, még nem írtam meg mindenkinek -, valamint filmekről, illetve könyvekről is leírom olykor pozitív, máskor negatív véleményemet. 
Ebből csupán azt akarom kihozni, hogy ha esetleg az irományodról vagy az általad szeretett filmről, illetve könyvről negatív kritikát írok (ne adj' Isten, más ír), akkor ne vedd a szívedre! Az nem konkrétan neked szól. Nem leszólásból írok én sem bunkóságokat, hanem azért, hogy megpróbáljak segíteni, és hogy változtass, amin tudsz, és amin kell is.
Mindemellett általában megkértek arra, hogy a végletekig őszinte kritikát kértek. Éppen ezért nem szeretnék hazudozni, és tényleg ne haragudjatok, de nem tudok úgy negatív dolgot írni, hogy "kicsit butácskán használod a szavakat"... 
Mindegy, ez igazából nem is cikk, pusztán egy tanács az írópalántáknak, hogy ne akadjanak ki az építő kritikákon. Az olyan emberekről, ugye, akik azt mondják, jöhet hideg-meleg, de elküldenek anyádba, ha rosszat mersz szólni, említés se essen...

Fanfictionök - menő vagy ciki?

Aki rendszeresen használja az internetet, minden bizonnyal találkozott már egy-egy fanfic-kel. Nektek mi a véleményetek róluk? Észrevételeiteket, javaslataitokat továbbra is várom hozzászólásban! :))

One Direction. 5 Seconds of Summer. Palvin Barbi. Demi Lovato.
A legtöbb felkapott blogkaraktereket soroltam most fel nektek, ezek azok a hírességek, akikről a legtöbb blog íródik. Nagy is a kereslet rájuk - általában egy-egy ilyen blog hatalmas nézettséggel rendelkezik.
A kérdés: MIÉRT?
Ne haragudjatok, olvasók, hiszen egy újságírónak általában pártatlannak kellene maradnia. Most viszont vonatkoztassunk el ettől. Őszintén, nektek miért jó, ha helyesírási, központozási, fogalmazási és egyéb hibákkal átitatott, 12 éves kislányok által írt szextartalmú tucatblogot olvastok? Csak azért, mert benne van a kedvencetek?
Nem. Őszintén. Sajnos a blogolásból és az írásból óriási nagy trend lett az utóbbi időben. Minden második gyerek (főleg lányok, de akadnak fiúk is) égre-földre esküdözik, hogy ő bizony egy tehetséges író, csak mert van az interneten egy népszerű blogja, ami sok kis tinilánynak a kedvenceiről szól.
Na már most, ha valaki fanfictiönt ír, annak három oka lehet:

1. Túl kevés a fantáziája, nem képes új karaktert alkotni;
2. Be szeretne állni a népszerű bloggerek sorába, amire csak a fanfic lehetőségét látja;
3. Olyan hatalmas fan, hogy kötelességét érzi, hogy istenítse írásos formában is a kedvencét.

Kérdés, hogy kellenek-e a fanfictiönök áradatai, ilyen minőségben, mint amilyen a felhozatal?
A cikk címe "Fanfictionök - menő vagy ciki?" volt. Erre nincsen konkrét válasz, igazából csak annyi, hogy a fanfic-kel nincsen semmi baj, amennyiben (és hangsúlyozom: AMENNYIBEN) igényesen, egyedien és fantáziadúsan van megírva.
Kedves írópalánták, egy tanácsom lenne hát nektek: ne a tucatságra és a mennyiségre, hanem a minőségre hajtsatok, és akkor biztos lesz a siker! Egyébként, ha tehetséges vagy, érdemes lenne saját karakterekből álló blogot létrehoznod.